Fogd egy széken.
Ezen belül az, hogy az Orbán vezette magyarhoni oligarchia simán kisajátítja a helyi gazdaság legnyereségesebb részeit s ha nem nyereségesek, hát majd állami juttatások azzá teszik őket és szétbuherálja az emberi önrendelkezés gyöngécske maradékait: csakugyan részletkérdés.
Hogy olyan országokat, mint Bulgária, Csehország, Szlovénia, haramiák irányítanak: csekélység. Rablóvezéri, olykor csirketolvaj tempóik ellenére alig emberellenesebb a politikájuk, mint az öltözködésükben és testbeszédükben elegánsabb északi nagymenőknek, akik álmukból ébresztve is fújják a liberális-humanista katekizmust, amelyből árva szót se hisznek.
Politikai dimenzió híján még olyan nagyszabású mozgalmak se hoznak változást, mint a francia sárgamellényesek hatalmas tüntetéssorozata volt; a hivatalos politika beállt az immár tartalmatlan ellentétek sáncfalai mögé; a politika tehát hatalom nélküli társadalom azonban — állam nélkül — képtelen leszámolni azokkal a dolgokkal, amelyekkel évtizedek óta hangosan elégedetlen.
A rendszer szinte egyöntetű közutálatnak örvend, hatékony rendszerellenzék azonban nincs. Nyomokban se.
Föllobbannak kezdeményezések antiglobalista lázongások, radikális ökológia, antirasszizmusmajd ellobbannak. Fogd egy széken sztálinizmusok tapasztalata után nem szólva a szociáldemokrácia kudarcáról a lázadó ifjúság érthetően idegenkedik a szervezet eszméjétől és a szerveződéstől.
Ennek a dilemmának pillanatnyilag nincs megoldása, a tőkés ellenfél hanyatlása félig-meddig már bukása ellenére. Bizánc is évszázadokig túlélte magát, ameddig külső agresszió romba nem döntötte.
Az íróműhelyesek szemszögéből A Rakpart3 Íróműhelyben színházról és szövegekről beszélgetünk kéthetente, novembere óta. Az elmúlt hetekben a műhely tagjai azt járták körül szövegeikben, hogy mit és mire gondolhat a színész a színpadon, miközben játszik.
Európa, az európai egység vagy szorosabb együttműködés nem lett volna rossz gondolat, de hát a cinikus és korlátolt államvezetések, a gyönge szövetségi bürokrácia vezetői, az etnicista közvélemények, a szuverén államok módjára gőgösködő nagyvállalatok, érdekcsoportok, maffiák, a zuhanó színvonalú médiák szétverték.
Épp oly silányak és kisszerűek, mint más politikai akciók, manőverek és trükkök bárhol másutt Európában. Lassacskán fölháborodni és viszolyogni se érdemes, ahogyan a vacak lesz a mérvadó és a tipikus ezen a földrészen is, ahol minden nemeslelkű kezdeményezés szétrohad, ahol minden gondolatot ronggyá fecsegnek, s ahol a hagyományos mentsvárak — mint a művészetek — se érnek olyan sokat, mint gondolnánk.
Mit javasolok?
