Fonálféreg pioca

Szervezettani jellemzésük Másodlagos testüreggel schizocoeloma rendelkező, triploblasztikus ősszájú állatok, a test újabb szelvényekkel való gyarapodása kaudálisirányban történik.

Feji végüket a szelvénynek nem tekinthető fejlebeny és az azt követő, szájnyílást tartalmazó peristomium alkotja. Ez után következik a szelvényes test, majd a testvéget alkotó pygidium, rajta a végbélnyílással.

Szelvényenként hám eredetű sertéket viselnek, amelyek morfológiája és elhelyezkedése rendszertani bélyeg.

• Gyűrűsférgek – Wikipédia
• Étel paraziták tisztításakor
• Papilloma gége pada anak
• Mint az arc papillómáját cauterizálja

Csonklábaik lehetnek. Tápcsatornájuk teljes háromszakaszoscsoportra jellemzően sokféle specializációt mutathat. Légzőszerveik lehetnek.

Nagy László, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő.

Elsődlegesen zárt keringési rendszerük van, vérükben légzőpigmentek pl. Kiválasztószervük jellemzően vesécske metanephridium.

Váltivarúak, csupán kis részük hímnős. Megtermékenyítésük külső. Jellemző náluk a csillókoszorús lárva trochophora.

Jellemzők[ szerkesztés ] A gyűrűsférgek az ősi laposférgekből alakultak ki a kambriumi robbanás idején. Kezdetben kemény háti páncéllemezeik lehettek, ezeket azonban később elvesztették.

Idegrendszerük jól fejlett hasdúcláncrendszer. Az érzékszerveknél hangsúlyozandó a két nagy csoport feji végében mutatkozó különbség. A soksertéjűeknél Polychaeta változó számú csáp, tapogató és tapogatókacs figyelhető meg, amelyeken tapintó- és kemoreceptorok találhatók. A fejen feltehetőleg kemorecepciót szolgáló kis gödrök szaglógödrök is ismertek.

Férgek, kukacok az élő testben...

Az elülső testvégnél statocysták is előfordulnak, amelyekben a georeceptorok a helyes mozgásirány megtartását segítik elő például az alzatban ásó fajoknál. Változatos felépítésű szemeik lehetnek. A feji végen több szempár jellemző számos csoportnál.

Fonálférgek

Egyes soksertéjűeknél a szemek a test egész hosszában megtalálhatók. A helytülő csőlakó férgek között a koszorú alakban elrendeződő tapogatókon találni számtalan, apró gyöngyre emlékeztető parányi, lencsés szemet. Ezzel szemben a nyeregképzőknél csak egyes vízi kevéssertéjűek és piócák körében fordul elő a feji végen páros kehelyszem, a többségnél mindössze fényérzékelő receptorok találhatók elszórtan a test hosszában.

Testüregviszonyok, szelvényesség A gyűrűsférgeknél az ősszájúakra jellemző schizocoeloma jön létre, amely az embrionális fejlődés során a testfal és a képződő bélcső közti teret páros coelomazsák formájában tölti ki.

A coelomazsákok szelvényenként ismétlődnek A ábra. A szelvények azonos genetikai és fejlődéstani eredetű, ismétlődő, homológ struktúrák, ezek sorozata eredményezi a szelvényezett testet. A szelvényesség egynemű homonomha a szelvények valamennyien közel azonos felépítésűek mint a földigilisztánál, vagy számos soksertéjű gyűrűsféregnél, pl. C ábra. Különnemű heteronom a szelvényesség akkor, ha a szelvények egy csoportja más felépítésű, mint a többi B ábra.

Például a csaliféregnél Arenicola marina a kopoltyú adott szelvényeken a test elülső felén megtalálható, máshol nem. A A metameria sematikus ábrázolása háti nézetB heteronom szelvényesség Chaetopterus, PolychaetaC homonom szelvényesség Fonálféreg pioca, Clitellata A soksertéjűek Polychaeta fonálféreg pioca jellegzetessége az epitokia, amelynek legjellemzőbb formája a következő: tengeri alzatlakó fajoknál az ivartermékeket tartalmazó ún. Az epitok szelvények összességét is szokás epitoknak nevezni.

Az epitokban szájpadló pikkelyes papilloma tápcsatorna és egyéb, a szaporodáshoz nem kapcsolódó szervek csökevényesek, a testfal elvékonyodik.

A Magyarországon előforduló féregfertőzések

Szaporodáskor az epitok a testről leválva felúszik a nyílt vízbe, és ott történik a megtermékenyítés. Valószínűleg a lárvák életben maradásának nagyobb esélye miatt előnyös ez a szaporodási forma A szelvényezettség miatt a testüreg is jelentősen tagolt, és mivel homológ struktúrákról van szó, a bennük levő szervek is ismétlődnek — ezeket szelvényszerveknek is nevezik.

Gyűrűsférgeknél ilyenek például a kiválasztószervek. A szelvények gyarapodása kaudális irányban történik.

Gyűrűsférgek

Az egymást követő szelvényeket oldalnézetben jól láthatóan a szomszédos coelomazsákok érintkező falából kialakuló harántválaszfalak dissepimentumok határolják. A coelomazsákok falából a hashártya peritoneum jön létre: két oldalról összeérő feléből alakul ki a bélfodor mesenterium amely felfüggeszti a bélcsövet, fonálféreg pioca a háti és hasi véreret.

Gyűrűsférgek jellemző testfelépítése: A soksertéjű gyűrűsféreg és B kevéssertéjű gyűrűsféreg Balra epitok, jobbra atok szelvények ehető palolóféreg Fejlődésmenet, lárvatípusok A soksertéjűek többsége szabadonúszó, csillókoszorús lárvaalakon trochophora keresztül fejlődik.

Ez a lárvatípus még további lophotrochozoáknál is megjelenik pl. Testfelépítése a kezdeti szakaszban még igen egyszerű: mikrométeres nagyságrendű, szelvényezetlen, a szájnyílás felett elhelyezkedő ekvatoriális helyzetű csillókoszorújával prototroch úszik a nyílt vízben.

Az elülső testvégen található még egy csúcsi csillóbojt, valamint további csillókoszorúja is lehet a test hátsó harmadában.

6.5. Gyűrűsférgek

A gyarapodás ez utóbbi részen történik. A trochophora lárvális szerveket is visel: lehetnek egyszerű szemei, a kiválasztószerve még elővesécske protonephridium A szelvényszerzéssel kísért egyedfejlődés során a lárva hamar speciális, az adott csoportra jellemző alakot ölt.

A prototrochtól anterior irányban levő részből alakul ki a prostomium, magából a prototroch területéből lesz a fonálféreg pioca. Ez a két rész tehát már a szelvények kialakulását megelőzően megjelenik az állatban. A szelvények bizonyos számának megjelenése után az állat lesüllyed, és áttér a jellemző alzatlakó életmódra. Gyűrűsféreglárvák: A trochophora lárva felépítése, B fejlettebb, a trochophora állapot utáni idősebb lárva, egy szelvénnyel, sertékkel és szemekkel Az édesvízi életre áttért féreg xamen fajoknál a lárvaalak fonálféreg pioca, csakúgy, mint a nyeregképzőknél.

Itt közvetlen fejlődés van, az embrionális fejlődés befejeztével a kifejlett állatra hasonlító, azzal azonos élőhelyen, megegyező életmódot folytató utódok jönnek világra. A kölcsönös megtermékenyítés után a vízi nyeregképzők jellemző formájú kokonjukat fonálféreg pioca alzatra rakják, a szárazföldiek pedig a talajba juttatják, olyan mélységbe, ahol nem fenyegeti a kiszáradás.

Érdekes módon a piócák közül néhány vízi faj is a parti nedves fonálféreg pioca keresi fonálféreg pioca e célra pl. A zigóták száma a kokonban nagyjából 1—20 között változik, de csupán néhányuk éri meg a posztembrionális életszakaszt.

Az embrionális fejlődés időtartama változó: egy héttől több hónapig terjed, az éghajlattól és az élőhely jellegétől függően. A gyűrűsférgek rendszere A gyűrűsférgek törzsét Annelida a soksertéjűek Polychaeta és a nyeregképzők Clitellata osztályára tagoljuk. Filogenetikai szempontból többszörösen alátámasztott tény, hogy ez a két osztály nem testvércsoportja egymásnak. A nyeregképzők féreg eltávolítása beöntéssel elkülönülő monofiletikus csoportot alkotnak a számos soksertéjű csoport mellett.

Ezen kívül a törzset három, korábban önálló törzsként számontartott csoport is gazdagítja, amelyek a különféle fonálféreg pioca csoportok közé ékelődnek be a fonálféreg pioca törzsfákon. A továbbiakban a hagyományos rendszertani felosztás alapján bemutatott fajok a gyűrűsférgeknek az élőhelyekhez való nagyfokú alkalmazkodó képességét, valamint az emberi szemszögből vett jelentőségét illusztrálják. Soksertéjűek Polychaeta osztálya Méretük mikrométer és 3 méter között van, szelvényszámuk nyolctól ezerig terjed.

Testükön kétoldalt változó elhelyezkedésű csonklábak parapodium lehetnek A parapodium háti notopodium és hasi neuropodium részből áll, serték és kopoltyúk lehetnek rajta.

Feji végükön sokszor jól láthatóan számos érzékszerv van jelen. Zömmel váltivarúak, ivaros és ivartalan szaporodás is megfigyelhető náluk. Jellemző rájuk a trochophora lárva.

Magyarra átültette és kibővítette: Dr.

Életmódjuk roppant változatos, ragadozók, szűrögetők vagy alzatfogyasztók lehetnek. A világtenger legkülönbözőbb élőhelyei mellett néhány faj az édesvizekbe is bekerült. Ilyen a Magyarországon is nemrég kimutatott, édesvizekben inváziós, parányi Hypania invalida, amelyet a Duna vízrendszerében mind gyakrabban lehet találni.

A kevés talajlakó faj egyike hazánkban is előforul.

MÁSODIK ALTÖRZS: Sokszelvényűek vagy közönséges gyűrűsférgek (Polymera seu Annelida)

A soksertéjűek fonálféreg pioca szaporodásának különleges módja az epitokia. Óceániában él az ehető palolóféreg Eunice viridisamelynél az epitok megjelenése lunárisan, tehát a Hold által szabályozott: nyáron, október-november folyamán az utolsó holdnegyed előtti napon úsznak fel a sötétzöld, több tíz centiméter hosszú epitokok, amelyeket mint csökkenti a papillómát őslakosok finom táplálék gyanánt kihalásznak.

Az epitokia kevésbé látványos módon a világtenger minden részén élő fajoknál megjelenik. Akár méteresre növő Eunice-fajok a Földközi-tengerben is élnek. Alzaton élő, ragadozó állatok, amelyek nappal saját ragadozóik elől kövek alá rejtőznek. Az Európa körüli tengerekben gyakori zöld százlábúféreg Nereis virens, C, D ábra néhány centis fűzöld testét nappal szintén kövek alatt találni.

Éjszaka a kisméretű soksertéjűek hullámzó mozgással felúsznak a nyílt víztérbe és onnan táplálkoznak. Az említettek és sok más ragadozó aktívan járnak apró gerinctelenekből álló táplálékuk után, amelyek elfogyasztását erős, fogazott állkapcsok teszik lehetővé. A Nereis-és Eunice-fajok szelvényezettsége közel homonoméletmódjuk miatt nem jelentene előnyt a szelvényezett rész további tagolódása. A testüket lágy alzatba beásó és az üledék szervesanyag-tartalmát fogyasztó fajoknál, továbbá a csőlakó fajoknál a szelvényezettség heteronom.

Elsősorban a kopoltyúk azok, amelyek a friss, oxigéndús vízzel hamarabb érintkező fonálféreg pioca tolódnak. A Soksertéjűek csonklábai, B a Dunában is előforduló Hypania invalida, C zöld százlábúféreg Nereis virens feje a 2 pár szemmel és a feji függelékekkel, és D teljes teste A csaliféreg Arenicola marina a lágy üledékbe függőlegesen induló, U alakú járatot váj, abban él.

A feji vég közelségét bemélyedő homoktölcsér jelzi, a testvéget pedig a másik oldalon felhalmozódó ürülékkupac. A 10—20 cm hosszú féreg soha nem hagyja el a járatot, de nyomai a vízfenéken mindig elárulják jelenlétét. Testén rövid nyúlványok jelzik a kopoltyúkat hordozó csonklábakat, amelyek a test elülső kétharmadában vannak A csaliféreg Arenicola marina és B járatának nyomai az alzaton: balra ürülékkupac, jobbra a lakócső bejárata A helytülő csőlakóférgek rendszerint lágytestűek, kevésbé izmosak, testük heteronom szelvényességet mutat és parapodiumaik csökevényesek.

A testet fonálféreg pioca serték rögzítik a lakócsőben. A peristomiumról eredő, madártollszerű, gyakran látványos, színes hpv fertőzések és nyelőcsőrák mintázott, kör vagy spirál alakban elrendezett tentaculumokból álló szűrőkoszorú segítségével a nyílt víztérből szűrögetik ki a táplálékot Másoknál a prostomium tapogatói alakulnak hasonlóan.

A táplálékszerzés mellett ezek a struktúrák a gázcserét is ellátják, így kopoltyúnak is tekinthetők. Amikor szűrögetés során az elülső fonálféreg pioca a csőből kinyújtózik, kellemetlen ingerre azonnal visszaránthatják azt a fonálféreg pioca lakócsőben maradó nagyobb hányadának fonálféreg pioca. Egyes csoportok hófehér mészcsöveket készítenek a peristomium közelében levő mirigyek segítségével, amelyek a vízből felvett kalcium- és hidrokarbonát-ionokat kalcium-karbonáttá alakítják Protula-fajok, A, B ábra.

Más fajok, mint a forgósféreg Sabella spallanzaniia szerves alapanyagba apró homokszemcséket válogatnak, de csak egy jellemző mérettartományban használják fel azokat